Szecesszió és a polgári-zsidó Szeged

Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

A Kárász utca és a Dugonics tér sarkán álló szecessziós sarokpalota, Magyar Ede munkája. Szeged első vasbeton vázas épülete; a kupolát fémből formált, táncoló lányalakok ölelik körbe.

A palotát Magyar Ede tervezte 1910 és 1911 között, megrendelői Ungár Benő és Mayer Áron vállalkozók, az ő nevüket viseli. Ez volt Szeged első vasbeton vázas épülete; a szerkezeti számításokat Zielinszky Szilárd, a hazai vasbetonépítés úttörője végezte. A munka nem ment szabályosan: a lakók még a hivatalos engedély előtt beköltöztek, a terheléspróbát 1911. április 7-én tartották. A sarki kupolát Halm Mihály fémműves táncoló lányalakjai díszítik, fémvirág-füzérekkel a dóm körül. A földszinten a Korzó kávéház és egy Dreher sörcsarnok működött. Bakonyi Tibor kritikus a sarokkupolát így jellemezte: nyugodt, szelíd, álomszerű és bizarr egyszerre. Állj a sarokra, és nézz fel: a lányalakok a dóm peremén onnan táncolnak több mint száz éve.

Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

Magyar Ede 1907-es főműve, a magyar szecesszió egyik csúcsa. A hófehér homlokzaton kék vízililiomok és hullámmotívumok futnak, a kovácsoltvas korlátok vízinövényekként tekerednek. Ma kiállítótér.

A palotát Magyar Ede tervezte, és tizennyolc hónap alatt, 1907 novemberére készült el. A megrendelő Reök Iván volt, a folyammérnöki hivatal vezetője és birtokos: a homlokzat vízililiom- és hullámdíszei az ő szakmájára utalnak. Magyar Ede mindössze huszonkilenc éves volt ekkor, és nem a Lechner-féle magyaros utat követte, hanem a belga és francia szecessziót, Hortát és Guimard-t. A pályája tragikusan rövid lett: 1912. május 5-én, harmincöt évesen önkezével vetett véget az életének, alig nyolc év munka után. A kovácsoltvas díszeket Fekete Pál kovácsmester készítette Magyar Ede rajzai alapján. A források szerint Reök Munkácsy Mihály festő unokaöccse volt. Állj meg a hófehér fal előtt: a kék liliomok és a hullámzó vasrácsok egyszerre tartanak és díszítenek.

Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

Szeged legnagyobb védett szecessziós épülete, Raichl Jenő Ferenc munkája. A háromszögletű saroktelek három homlokzatot kívánt; a falakon arany és keleties mintájú mozaiksávok futnak.

A palotát Raichl Jenő Ferenc (1869 to 1960) tervezte 1912 és 1913 között. A megrendelő Gróf Árpád Márton, a város főügyésze volt, az ő nevét őrzi az épület. A háromszögletű saroktelek miatt Raichl három homlokzattal dolgozott, és a falakat arany, kék és sárga mozaiksávokkal, keleties mintákkal díszítette; a lépcsőházban kovácsoltvas és öntöttvas korlátok futnak. Raichl Szabadkán is jelentős épületeket emelt, és ott kiforrott formavilágát hozta át Szegedre. Az épület eredetileg jómódú tisztviselők lakásainak és földszinti ügyvédi irodáknak épült, sok belső részlet máig megmaradt. Ha a Reök finom, csendes szecesszió, a Gróf-palota a magabiztos, nagyvonalú változat: más építész, más nagyság. Lépj hátra a túloldalra, hogy lásd, hogyan fordul be a homlokzat a sarkon.

Wikimedia Commons · CC BY 2.0

Szecessziós bérpalota a Dózsa utcában, zöld, kék és narancs Zsolnay-kerámiával burkolva. A homlokzatot maga Lechner Ödön tervezte, ami ritka és súlyos részlet a város építészetében.

A palota 1900 és 1902 között épült, fő tervezője Erdélyi Mihály, de a homlokzatot és mindkét lépcsőházat Erdélyi kérésére maga Lechner Ödön tervezte. Lechner a magyar szecesszió megteremtője, a budapesti Postatakarékpénztár és az Iparművészeti Múzeum alkotója, így ez az épület egy igazi Lechner-mű Szegeden. A megrendelők a Deutsch fivérek, építési vállalkozók voltak. A homlokzatot pécsi Zsolnay-kerámiával burkolták, zöld, kék és narancs színben, a minták a magyar népművészetből erednek, ahogy Lechnernél megszokott. A lakásokba fürdőkád és zuhany került, ami 1902-ben még nem volt magától értetődő. Az épületben a nyolcvanas évek közepéig a Bábszínház működött. Menj közel a falhoz: a színes csempék közelről népi levél- és virágformák, mintha hímzést raktak volna kőbe.

Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

A Hajnóczy utcai klasszicista zsinagóga 1843-ból, a háttérben már az Új zsinagóga kupolája. Kis épület, de a város egyik legtisztább klasszicista emléke. A homlokzaton az 1879-es árvíz vízszintjét jelző tábla.

A zsinagógát 1843. május 19-én avatták fel, a Lipovszky testvérek, Henrik és József tervei szerint, klasszicista stílusban. A Hajnóczy utcai falon egy kopott márványtábla magyarul és héberül jelzi az 1879-es árvíz szintjét, 806 centimétert. A jel ma megtévesztően alacsonynak tűnik, mert az árvíz után a teret mintegy két méter földfeltöltéssel emelték meg: a víz valójában magasabban állt, mint amilyennek a tábla mutatja. A közösség gyorsan kinőtte az épületet: 1787-ben még tizennyolc család élt itt, 1900-ra a zsidó lakosság elérte a 5863 főt, és ezért épült fel a közelben a sokkal nagyobb Új zsinagóga. A régi épületet a hitközség 1977-ben adta el a városnak; 1992 óta a MASZK egyesület működteti színházként. Keresd meg a vízszintjelet a falon, és gondolj bele, hol állt a Tisza azon a tavaszon.

Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

Baumhorn Lipót 1903-as főműve, Magyarország második legnagyobb zsinagógája, 48,5 méter magas kupolával. A belsőben Róth Manó színes üvegablakai szűrik a fényt. Európa egyik legszebb zsinagógája.

A tervpályázatot Baumhorn Lipót nyerte 1897-ben; a zsinagóga 1900 és 1902 között épült, és 1903. május 19-én avatták fel, pontosan hatvan évvel a Régi zsinagóga felszentelése után. Baumhorn huszonkét zsinagógát tervezett, ezt tartják a legjobbnak. A jelképrendszeren Löw Immánuel főrabbi dolgozott együtt az építésszel: a kupoladob huszonnégy oszlopa a nap huszonnégy óráját jelképezi. A színes üvegablakokat Róth Manó készítette. 1944-ben a kilencvenéves Löw Immánuelt is a szegedi téglagyári gettóba hurcolták; a vonatról levették, de Budapesten, a zsidó kórházban halt meg, 1944. július 19-én. A gettóba zárt 8617 ember közül több ezren odavesztek. Lépj be, ha teheted: a Róth-ablakok színe a nap során folyamatosan átírja a teret, a huszonnégy karcsú oszlop pedig úgy emeli a kupolát, mintha súlytalan volna.