A Tisza, a Vár és a víz városa

Wikimedia Commons · CC BY 2.0

A Tisza-parti tér a Belvárosi híd lábánál, a Móra Ferenc Múzeum lépcsője előtt. Írószobrok keretezik, és innen nyílik a folyó teljes szélessége. Szeged víz menti önképének kiindulópontja.

Ez a tér a folyó és a város találkozása. A harmincas évekig nyüzsgő szabadtéri piac volt a híd lábánál, a déli végén 1950-ig halpiac állt, ami Szeged évszázados Tisza-menti halászatára épült. A szegedi halászlé, a ponty, a harcsa és az erős paprika együttese a 19. században nyerte el a mai formáját, amikor a paprika termesztése fellendült a város körül. A teret írószobrok övezik: Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán, Tömörkény István és Juhász Gyula, vagyis az újjáépült város a kultúráját állította a folyópartra. 1879 tavaszán ez az egész partszakasz víz alatt volt. Állj a korláthoz, és nézd a Tiszát: a túlparton Újszeged alacsonyabb és zöldebb, a közeli oldalon pedig a múzeum monumentális lépcsője emelkedik ki a rakpartból, kőben elmesélve a víz és a város viszonyát.

Wikimedia Commons · CC0

A Tisza-parton álló klasszicista palota, eredetileg Közművelődési Palota, 1896-ból. Ión oszlopsora a víz felé néz, lépcsője a folyó felé ereszkedik. Ma a Dél-Alföld egyik legjelentősebb múzeuma.

Az épület 1896-ban készült el Steinhardt Antal és Láng Adolf tervei szerint, Közművelődési Palotaként, egy fedél alatt múzeummal és könyvtárral. Az intézmény viszont korábbi: 1883-ban alapították, közvetlenül az árvíz után, Somogyi Károly esztergomi kanonok adományozott könyvtárából, hogy a víz után a város szellemi élete is újrainduljon. A névadó Móra Ferenc 1879-ben, az árvíz évében született Kiskunfélegyházán; 1904-ben került ide, 1917-től volt igazgató egészen 1934-ben bekövetkezett haláláig. Egyszerre volt regényíró, újságíró és gyakorló régész, aki avar kori sírokat tárt fel a környéken; gyerekkönyvei, a Kincskereső kis ködmön és a Dióbél királyfi máig kaphatók. A múzeum 1950-ben vette fel a nevét. Állj a lépcső aljára: az ión oszlopsor a víz fölött, a lépcső a Tisza felé, mintha az egész ház a folyónak fordulna.

Wikimedia Commons · CC BY-SA 4.0

A Várkert zöldjében áll a szegedi vár szinte egyetlen megmaradt eleme, a barokk Mária Terézia-kapu, körülötte a lebontott erőd faragott kövei. A Vármúzeum a vár történetét mutatja be.

A szegedi vár 1261 és 1280 között épült a Tisza partján; 1542-től másfél évszázadon át török kézen volt, később börtönné lett. Itt raboskodott 1869-től Rózsa Sándor, a hírhedt betyár, akit 1872-ben ítéltek el, majd Ferenc József kegyelmezett meg neki 1874-ben. 1879 tavaszán a vár falai jelentették a város utolsó menedékét: sátrakat vertek a bástyákon, kívülről pedig fa vészlépcsőket ácsoltak a falakra. Az árvíz után a város 1881. február 22-én úgy döntött, lebontja az erődöt, mert a kiváló minőségű téglájára szüksége volt az újjáépítéshez; a bontás 1881 és 1883 között zajlott. Kovács István építőmester háromszáz téglatípust és ezerhétszáz faragott követ mentett ki. A vár helyén jött létre a Stefánia sétány. Egyetlen jelentős elem maradt: az 1762 és 1764 között emelt barokk Mária Terézia-kapu. Ott áll most magában a parkban, a faragott kövek körülötte, mint egy eltűnt vár szabadtéri temetője.

Wikimedia Commons · CC BY-SA 4.0

Szeged első állandó Tisza-hídja, 1883-ból. Vasíve a város egyik legismertebb látképe, a túlparton Újszeged. A híd terve mögött magyar mérnök áll, akinek a neve sokáig háttérben maradt.

Szeged első állandó Tisza-hídja 1883. szeptember 16-án nyílt meg, abban az évben, amikor az újjáépítés befejeződött; előtte csak hajóhídon lehetett átkelni. A tervpályázatot Gustave Eiffel párizsi cége nyerte, a tényleges terveket viszont Feketeházy János magyar mérnök rajzolta. Amikor itthon egyetlen cég sem állt mellé, Feketeházy eladta a tervet az Eiffel-cégnek, amely a saját neve alatt nyújtotta be és nyert vele; egy korabeli, 1883-as szaklap nyíltan meg is írta, hogy a legjobbnak talált tervet Feketeházy készítette, és Eiffel megvásárolta. Feketeházy emléktáblát csak 1935-ben kapott, nyolc évvel a halála után. A hidat 1944. október 9-én felrobbantották, 1948-ban épült újjá Mihailich Győző tervei szerint. Állj a szegedi hídfőhöz: a vasív az ég előtt, a túloldalon Újszeged, az alacsonyabb part, amely sokáig a folyó túlsó, kevésbé beépített oldala volt.

Wikimedia Commons · CC BY 3.0

Romantikus, angolgótikus polgárház 1857-ből, eredetileg sötét homlokzatáról kapta a nevét. Egyike annak a mintegy 260 épületnek, amely átvészelte az 1879-es árvizet. Ma a Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelye.

A házat 1857-ben Gerster Károly tervezte angolgótikus, romantikus stílusban, Mayer Ferdinánd kereskedő megrendelésére. A nevét eredetileg sötétszürke homlokzatáról kapta, ami szokatlan volt a sárgára vakolt városban. Az épület egyike annak a nagyjából 260 háznak, amely 1879-ben állva maradt, amikor a Tisza szinte az egész várost elnyelte. Működött benne kaszinó, leányiskola és újságszerkesztőség; az árvíz után a királyi újjáépítési biztos hivatala is itt kapott helyet. A legfontosabb pillanata 1918. október 22-én jött: a könyvtártermében alakult meg a Szegedi Nemzeti Tanács, amit Juhász Gyula költő a szegedi Pilvaxnak nevezett. 1985 óta a Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelye. Az Oskola utca, ahol áll, a város egyik legrégebbi utcavonala, amely túlélte az árvizet; a sötét, csúcsíves homlokzat kiríja a környező, árvíz utáni eklektikus házak közül, mint egy darab árvíz előtti Szeged.